Jelen korunkban természetesnek vesszük, hogy elhunyt hozzátartozóinknak van egy sírja, ahol méltón módon megemlékezhetünk róluk. Azonban vészterhes időkben ez sajnos nem mindig volt így. A második világháború idején, amint a harcok elérték a civil lakosságot a rendezett búcsúztatás szinte lehetetlenné vált. Legtöbbet esetben csak ideiglenes sírokba temetkeztek, és csak később adták meg kellő tiszteletet az elhunytnak.
A Holokauszt és egyéb üldöztetések okán teljes családok és közösségek tűntek el, így sokszor szinte lehetetlen megtalálni a hozzátartozókat. A fronton a katonák legtöbb esetben próbálták halott bajtársaik maradványait hazajuttatni családjuknak, de a harcok hevessége és az új, kegyetlen fegyverek pusztító hatása sokszor lehetetlenné tette ezt. Sajnos ma is rengetegen vannak, akik nem tudják, hol nyugszanak szüleik, testvéreik, házastársaik vagy barátaik.
Dr. Buzinkay György ideiglenes sírja az I. kerületi Lovas úton 1945-ben.
Ismeretlen helyen eltemetve. A Hadtörténeti Intézet segítségével felkutathatóak az eltűnt hozzátartozók..
Kérvény a János Kórházban eltemetett holtak exhumálásához, 1946-ban.
Engedély kérés koporsó nélküli temetésre, 1945-ben.
